A kamrafeltöltéskor a tárolási megoldások sokakat érdekelnek. Ráadásul még divat is lett a saját készítésű finomságokat – házi savanyúságot, családi recept alapján készült lekvárt – ajándékba adni.
Szerencsére óriási a kínálat a legkülönfélébb üvegekből. A hagyományos, ötliteres üvegekben a savanyúságot lehet nagyszerűen eltenni, a húsok mellé kínált csatnik pedig inkább a laposabb formákba kerülhetnek. Megjelentek a díszes üvegek is, azok, amik kifejezetten az ajándékba adott finomságok tárolására szolgálhatnak. A modern, szögletes csuprokba szívesen teszik például a dzsemeket. Az üvegekhez illő fedéltípusok is színesek, hívogatóak, hiszen ma már nem csak dunsztban készült, celofánnal, gumival leszorított lekvárokat csinálnak az asszonyok – hanem vákuumos technikával is dolgoznak.
Az ősz a borkészítés ideje: az ajándékba adott borhoz vagy a kínálópálinkához is szebbnél szebb üvegeket szerezhetünk be. Ám most, szüretkor a nagyobb mennyiségű bor tárolásához keresnek edényeket a gazdák. Sokan ma már inkább rozsdamentes acél tárolóba töltik a nedűt.
Nehéz az öreg fahordót a pince lépcsőjén átforgatni, macerás forróvizes trisóval vagy lúgos és savas hordómosók együttes alkalmazásával átszellőztetni, aztán kénszalaggal ellenőrizni a munka eredményét. A rozsdamentes acélhordókkal minden egyszerűbbé válik: könnyű ezeket mozgatni. Folyékony szappannal, semleges mosószerrel, szivaccsal egyszerű a tartályokat tisztítani: dörzsi szivacsot tilos bevetni, nem szabad karcolódnia. A 30 literestől az 1000 literesig, különféle méretű létezik, a hobbiborászok inkább a 100-150 vagy 200 litereseket használják. A rozsdamentes acéltartály nem veszi át a bor nemkívánatos ízét, megőrzi a gyümölcs frissességét.
A lábukra állítható tartályokon van egy csap, a gyárilag elhelyezett anyacsavart érdemes használat előtt megerősíteni. Ha beleöntjük a bort, egy merülőfedél kerül a nedűre: átmérője 1-1,5 centivel kisebb, mint a tartály. A merülőfedél és a bortartály széle közötti rést étkezési parafinolajjal kell kiönteni, hiszen így a bort nem éri levegő. Majd a tartály tetejére rákerül a porfogó fedél.
A rozsdamentes acéltartályban nem csupán tárolják a bort a gazdák, hanem ebben is forralják ki a mustot. Olyankor a merülő fedelet félretesszük.
A külső fedelet ekkor egy gumihevederrel rögzítik, majd megfúrják a tartályfedelet, amihez speciális dugót lehet beszerezni. A gumitömítéssel ellátott dugóra ültetik a kotyogót, amin keresztül a tartályt elhagyhatják a gázok, ugyanakkor a tartályba semmi sem kerülhet bele. A bor hamarabb kezd forrni, ha borélesztőt is használunk.